Balaton Rádió 88.7 MHz

A tartósan meleg víz miatt pár napja kisebb mértékű amúri kagylópusztulás tapasztalható a Balaton keszthelyi medencéjében, ami Siófok térségében egyáltalán nem észlelhető – tájékoztatta a Siófoki Napilapot Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója.

Amikor a Balaton vize tartósan meleg, a kagylóban lévő atkák túlszaporodnak, megölve a gazdaszervezetet. Egy évben általában 8-10 ilyen nappal kell számolni, amikor akár tömegessé is válhat a kagylópusztulás, jellemzően a keszthelyi medencében. Ez ugyanis a tó legsekélyebb, hamar átmelegedő öblözete. Az elhullott példányok kitűnő haleledelek, de a halgazdálkodási cég alkalmazottai minden nap többször begyűjtik, alapvetően idegenforgalmi okokból.

Az amúri kagyló nem őshonos a Balatonban, valószínűleg madarak vagy hajók révén került a tóba. A nagyméretű, esetenként 30 centiméteres állatok kezdetben csak a Sió csatorna környékén éltek, mára azonban általánossá vált az előfordulásuk, mert a halak kopoltyúján fejlődő lárváik révén könnyen terjednek. A nyári melegben évről évre találhatók elpusztult egyedek a parti zónában. A jelenség oka, hogy a 26 fokot meghaladó hőmérsékletű vízben elszaporodik egy kizárólag az amúri kagylókat károsító parazita, víziatka. A kagyló köpenyében fejlődő atka-lárvák fejlődésük során roncsolják az állat hámrétegét. Ahány lárva fejlődik a kagylóban, az mind be- és kifúrja magát az állat testébe, és ennek nyomán sok apró seb képződik a kagyló köpenyén, amely legyengíti a kagyló védekező-rendszerét, egy idő után a pusztulását okozva.

Egy tavaly tavaszi vizsgálat szerint a keszthelyi öbölben begyűjtött példányoknál ezres nagyságrendet elérő atka-fertőzöttséget lehetett kimutatni, emiatt a kutatók már akkor jelezték, hogy az atkainvázió jelentős elhullást idézhet elő. A tavalyi nyári szezonban összesen 400 kilógramm elpusztult amúri kagylót gyűjtöttek be a Balatonból, idén még csak pár kilogrammnál tartanak.

Az elmúlt években több hazai vízen (pl. a Tisza tavon és a Tiszán, a Desedán, a Berettyón) volt jelentős kagyló-elhullás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez többnyire kánikula idején következhet be, akkor is jellemzően azokon a vízterületeken, ahol a vízmélység nem éri az 1 métert. A kagyló elhullás a vízhőmérséklet csökkenésével magától abbamarad.

Az ilyen kagylópusztulásnak a vizek élővilágára, és az emberekre nincs káros hatása, csak esztétikailag zavaró.

Forrás: siofokinapilap.hu