"A boldogság nem tud instant lenni..."

 

Szily Nóra újságíró, pszichológus és coach a Kálmán Imre Kulturális Központban tartott előadást a boldogságról. Szabó Laura kollégánk kérdezte őt ebből az alkalomból.

 

 

Vágyaink között valószínűleg az első helyet foglalja el a boldogság utáni vágy, a szenvedés elkerülése, a békés és élvezetekkel teli élet. Hogyan határozható meg Ön szerint a boldogság definíciója?

Sz.N.: Nem tudom, hogy egy fogalomba akarnám-e zárni, biztos, hogy örömteli érzés, hogy ha most azt a kérdést felteszem az Olvasóknak, hogy picit hunyják be a szemüket és idézzenek fel az életükben egy boldog pillanatot, akkor biztos elmosolyodnak és valami az életükben fontos és kiemelkedő pillanat képe jelenik meg és mindenkinek más. Tehát a boldogság nem tud instant lenni, nem egy egyforma dolog nekem vagy éppen bárki másnak, hiszen mindannyian másfajta boldogságszükséglettel rendelkezünk. Szerintem az egyik legfontosabb egyébként e tekintetben is az önismeret, hogy az ember tudja azt, hogy őt mi teszi boldoggá, mert sokszor azt várjuk el, hogy minket valaki más boldoggá tegyen, dehát az a másik az azt tudja, hogy ő mit gondol, mit ért boldogság alatt. Lehet, hogy néha jobb lenne megfogalmazni a saját vágyainkat és akkor nem lennének ebből félreértések.

Hogyan érhetjük el a kívánt boldogságot? Milyen lépéseket szükséges megtennünk hozzá?

Sz.N.: Én ugye nem vagyok boldogságkutató, inkább csak boldogságkereső ember, de beleástam magam a témába és a pozitív pszichológia sokat foglalkozik ezzel, és az az érdekes háttértudás áll most már rendelkezésünkre, hogy a boldogság 50 %-ban genetikán múlik, mármint a boldogságra való képesség. Mindenki el tudja dönteni magáról, hogy milyen alkat. Aki azt látja, hogy a pohár félig tele van, vagy azt látja, hogy a pohár félig üres. Tehát hogy alapvetően a napfényt veszi észre vagy az árnyékot. Ugye elkeseredhetünk, mert hogyha valaki mondjuk melankolikus alkat, akkor ó hát 50 %, akkor Úristen, de mi a másik 50? Ami megdöbbentő, hogy azt mondják a tudósok, hogy igazából 10%-ban múlik az anyagi szintünkön, az anyagi javakon a boldogság mértéke. Nyilván, hogy a pénztelenség az boldogtalanná tesz, de hogyha az embernek a maslowi szükségletpiramisban megvan a biztonság, fedél van a feje fölött, tud ételhez jutni, tehát egy alapbiztonság, létbiztonság adott számára, akkor ahhoz képest, ha valakinek 10X annyi pénze van, az nem 10X olyan boldog, tehát nem korrelál a pénz mennyisége azzal, hogy mennyire érezzük jónak, teljesnek az életünket. Nyilván sokan vágynának a lottó ötösre, de hány olyan történetet hallunk, hogy valahogy a lottóötös után fél évvel, egy évvel az akkor boldog nyertesek még talán mélyebbre csúsznak vissza, mint ahol voltak. Vagy, amikor a pénzben gondolkozunk, abban az a veszélyes, hogy ha mondjuk egy autóra vagy egy nagyobb házra vágyom, hány hónap múlva válik természetessé, amikor már megvan. A pszichológia ismeri a hedonikus alkalmazkodás fogalmát, ami azt jelenti, hogy ha valamit megszerzek, egy idő után mindig lesz egy jobb, ergo állandóan felfelé hasonlítunk és mindig a hiányérzet dolgozik bennünk. Talán emlékszik a Hallgató is az első televíziójára, amit aztán egy jobb tv követett, aztán már egy lapostv, egy még laposabb, egy még okosabb, sose lesz vége, mint ahogy a mobiltelefóniában sem, vagy az autóknál. Tehát úgy tűnik, hogy nem az igazi materiális dolgok azok, amik azt a nagyon jó érzést hosszútávon fenntartják. Ha angolul mondanám akkor „joy”, tehát örömérzésünk van persze a megszerzésnél, de a flow, amit Csíkszentmihályi leírt, az hogy úgy időt és teret veszítve az ember egyszerűen csak jól van valamiben, az mégiscsak a cselekvéshez kötött és itt lyukadok ki a maradék 40%-hoz, ami a tudósok szerint a cselekvés lényege, tehát hogy boldogság nincs cselekedetek nélkül. Általában akkor repes a szívünk, ha valami olyat élünk át, ami egy kicsit más, mint ami eddig volt, ha picit a komfortzónán túllépünk, arra a sikerre vagyunk büszkék. Vagy azok a pillanatok ugranak ki az életünk filmjéből, azt a flow-t kéne keresni szerintem. Azt mondják egyébként, hogy azok az emberek, akik rendszeresen és rendesen kialusszák magukat, azoknak nagyobb esélye van a boldogágra-csak a zaklatott élet miatt emelem ezt ki-akiknek a társas kapcsolatai rendben vannak, azoknak is jobb az elégedettség szintjük, akik az életükben megtalálják a flow-t, tehát akik nem dolgozni járnak talán, hanem inkább egy hivatást gyakorolnak vagy akár küldetést éreznek az életükben. Biztosan kimutatott tény már az is, hogy a mozgás az endorfinfelszabaduláshoz hozzátesz, tehát a napi vagy a heti néhány edzéssel is hozzájárulhatunk ehhez. Egyébként azt mondják, hogy a boldogsághoz 3-féle út vezet, mindannyian járunk mindhárom úton, de mindegyikünk mást preferál. Az egyik, hogy van olyan ember, aki a kellemes érzetektől, ízektől, illatoktól érzi azt a finom mámort. Vannak, akik az aktív élettől, hegymászástól, bungee jumping-tól, siklóernyőzéstől vagy éppen egy jó bringázástól, tehát a sporttól vagy az ilyenfajta teljesítményektől repesnek. És vannak azok a filozofikus emberek, akik pusztán csak azért, mert elmélázva gondolkodni tudnak a világ dolgain ezek a fél órák, egy órák kiszakadva a mindennapokból, boldoggá teszik őket. Ugye ezt érdemes végig gondolni, hogy egy párkapcsolatban mondjuk hogy ha az egyik ember nagyon az aktivitás függője-mondjuk így-vagy azt szereti csinálni, a másik pedig filozófikus, akkor nehéz összehangolni illetve fontos lenne tisztázni, hogy hol van a kompromisszum, hogy Te is boldog legyél meg én is megélhessem azt, amire vágyom. Tehát ezért mondtam az önismeretet így mellétehetem az emberismeretet is, hogy a boldogságvágyunkat össze tudjuk hangolni. Ezért emeltem ki az önismeretet, meg akkor most már az emberismeretet is, hogy minél több esélyünk legyen együtt is a boldogságra.      

Megfigyelése alapján milyen szokásaik vannak az igazán boldog embereknek?

Sz.N.: Hát amit említettem, az az egyik. Az, hogy keresik a flow-t, biztos hogy a boldogabb emberek azok, akik nyitott gondolkodásúak és nem zárt gondolkodásúak, nevezetesen egy problémánál nemcsak azt látják, hogy mit nem tudnak tenni, hanem próbálják a lehetőségét megkeresni annak, hogy mi az amit tenni képesek. Kiderült az is, hogy az élményeket gyűjtő emberek boldogabbak, hisz ha az ajándékokat az életünkben végig gondoljuk, szerintem-legalábbis az én meggyőződésem-hogy sokkal inkább tudunk élményeket előszedni, mint kiemelt pillanatokat, mint pusztán csak tárgyakat sorolnánk. Tehát az élményeket gyűjtő emberek boldogabbak. Azok az emberek is jobban vannak magukban az életükben, akik tudatosítják a saját érzelmi állapotukat, figyelnek magukra, önreflexióval élnek, hiszem az az ember, aki időnként szóba áll önmagával, talán sokkal jobban észreveszi, hogy éppen nem jó úton jár, hogy valamin változtatni kéne. Most így hirtelen ezek jutnak eszembe, de még van jó pár, az előadásomban beszélek róla.

Milyen mértékben meghatározó a boldog gyermekkor hatása a felnőttkori boldogságszintre nézve? Hogyan segíthetjük szülőként a gyermekeink érzelmi jóllétét?

Sz. N.: Biztos vagyok benne, hogy, hogy valahogy meg kéne tanítani a gyermekeket megélni a pillanatokat meg az apró örömökben is valahogy megtalálni azt a mosolyt és nem rohanni tovább egy nagyobb felé. Szóval lehet, hogy esténként érdemes lenne velük leltározni, hogy a mai napon mi volt jó az életedben, kivel mosolyogtál egy jót vagy kivel játszottál, kuncogtál-e valamin, cseréltél volna-e valakivel, tehát olyan kérdéseket feltenni, amik a gyerek gondolatait, kicsit a fejét irányítják, hogy keresse meg az örömteli pillanatokat. És egyébként ezt a pszichológia három boldogság gyakorlatnak hívja, ami szintén hangolhatja a gyereket is vagy a szülőt is, hogy este tudatosan összeszedni 3 olyan dolgot az aznapból, aminek örülünk, hogy úgy volt. Hajlamosak vagyunk azon keseregni, hogy mi nem sikerült, meg hogy mit kell majd holnap csinálni, amit ma nem fejeztünk be, de úgy lehet átállítani vagy éppen ránevelni egy gyereket arra, hogy észrevegye az örömteli pillanatokat, hogy egy kicsit irányítottan tereljük a figyelmét efelé. És biztos vagyok benne, hogy a közös élmények, azok emelik a gyerek boldogságszintjét, és a jó beszélgetések, igen a boldogabb emberek sokkal többet beszélgetnek mélyen, minthogy csak felszínesen fecsegnének.

Véleménye alapján milyen kapcsolat mutatható ki a sikeresség és a boldogság között? Egyáltalán következhet egyik a másikból? 

Sz.N.: Ha következményről beszélünk, akkor én azt gondolom, hogy a siker is és a boldogság is következmény. Tehát ha valaki nekem azt mondja coach-ként, hogy az a célom, hogy sikeres legyek, akkor azt mondom, hogy ez nem cél. Mondd meg, hogy mi a célod, mit akarsz csinálni és hogyha azt jól fogod csinálni, mert beleveted magad és szeretnéd és szereted azt és a személyiségedre szabott, akkor annak a következménye lesz a siker. A boldogság is következmény, cselekvéseink következménye. Hogy siker és boldogság mennyire jár kézen fogva, attól függ persze, hogy mit értünk ezen a fogalmon. A sikert gyakran a csillogáshoz vagy az ismertséghez vagy a pénzhez kötik, ami szintén egy veszélyes játék, mert szerintem a siker az egy másfajta elégedettségi érzés akkor amikor az ember valami olyat tudott megtenni, amit talán csak úgy titkon remélt, de azért bizonytalan volt benne, tehát egy kicsit nagyobbat lépett, mint amire maga azt gondolta, hogy képes. A boldogság az nyilván talán más vonatkozásban is érzelmekkel átszőtt érzés. Nyilván a sikeres ember, ha elégedett ember, ha elégedett az életével, akkor magasabb a boldogságszintje. Tehát nincsenek egymástól távol a fogalmak, szerintem sokszor járnak kéz a kézben, de mondjuk egy szakmai siker az nem garantálja a magánéleti boldogságot. Én például a magánéletemben volt, hogy nem voltam sikeres, hogy ha úgy nézzük a sikert, hogy éppen nem éltem egy ideális családban, de közben a munkámban sikeres voltam, és egyébként munkavállalóként vagy beszélő emberként vagy kérdező emberként az a személyiség oldalam az boldog volt, de ez is szétszálazható, hogy mikor melyik szerepemben mit élek át.        

Sokan kötjük a boldogságérzetünket egy másik személy meglétéhez. Meglátása alapján párkapcsolat nélkül is lehetünk boldogok? Ha igen, hogyan?

Nekem meggyőződésem, hogy akkor lehetünk boldogok párkapcsolatban, ha egyedül is képesek vagyunk rá. Én nagyon sok támaszkodó kapcsolatot látok, de hát én azt hiszem, hogy akkor boldog egy pár, hogy ha abból a két emberből egy új minőség jön ki, tehát nem egy meg egy egyenlő kettő, hanem valami új születik és ahogyan az elején is mondtam, nem jó a másiktól várni a megváltást. Hogyha az ember kellő önismerettel rendelkezik, hogyha felméri a saját szükségleteit, hogyha felméri a saját lehetőségeit, ha felméri a saját vágyait, amiből célokat tud fogalmazni, ahhoz tervet sző, ha önmagával jóba tud lenni, ha önmagával jóba tud lenni, akár egyedül is és nem magányosan, akkor az az ember szerintem képes a boldogágra vagy a boldog pillanatokra egyedül is és méltóvá válik arra, hogy boldogságot éljen meg valakinek az oldalán.        

Szily Nórának köszönöm szépen az interjút.

Sz.N.: Én pedig a kérdéseket és sok boldogságot kívánok, legalábbis sok boldog pillanatot Mindenkinek!

Hallgasd online!

Firefox / IE / Safari (192 kbps)

 

Chrome / Opera / Mobil (64 kbps)

 

Alapértelmezett lejátszóval

Bannerek